F, mint forró
Ránk néz. Kicsit összeszûkül a szeme, mintha az arca is feszültebbé válna… aztán nagyot ásít. Nem nyert. De ott az a másik, ide kukucskál az újságja felett. Mindjárt kiejti a kezébõl a papírt, úgy bámul. Perzsel a tekintete. Nekem pedig de melegem lett... Hát igen, az elsõ biztos jel, hogy flörtölünk. Forróság. Zsibbadás. Remegés. Mindezt egy pillanat alatt.

L, mint lobban
Flörtölni sokszor nehezebb, mint egybõl szerelmet vallani, vaskos szerelmes levelet írni, virágcsokrokat küldözgetni. Itt valami finom, rejtélyes szál kell, amivel behálózhatjuk a másikat. Hogy milyen szál? János a balatoni sétára és egy-két jól irányzott mondatra esküszik. „Érzi, milyen sûrû az éjszaka… hallja a hullámokat… nincs itt túl meleg…” Károly szerint egy pohár mélyszínû bor és egy mélyreható tekintet hozza meg a sikert. Viktor egy andalító lassúra kéri fel partnerét. Mindegyiküknél egy a lényeg: hogy az eddig lappangó érzelem azonnal lángra lobbanjon.

Ö, mint ölel
Sokak szerint a flört röpke szenvedélyt jelent. Egy gyors fellobbanást, és semmi komoly érzelmet. Mások úgy vélik, a flört csupán a szemek, gondolatok játéka. Éppen attól flört a flört, hogy nem valósulnak meg a vágyak. Ha megvalósulnak, az már valami más: szerelem, viszony, félrelépés…
Hogy mi a flört, mindenki maga dönti el. Zsolt házasságban él. Minden évben megismerkedik egy lánnyal, elviszi vacsorázni, szépeket mond neki, aztán az autót barátja lakásába irányítja. Állítja, neki lételeme egy-egy ilyen kaland. Flört, ahogy õ mondja. Ági nem tudja megállni, hogy ne nézegesse állandóan a buszon utazókat. Ha talál egy csinos férfit, véletlenül mindig rajta felejti a szemét. Õ is flörtöl. Hat megálló és húsz perc alatt. De ha évekig, ha pillanatokig tart is a forró lebegés, összekapcsol két embert. Talán csak két szempár villant meg. Talán csak hosszan nézték egymást. Megérintették egymás ujját. Vagy egy éjszakát együtt töltöttek. De akkor is csak egy flört volt. Testi-lelki ölelés.

R, mint rövid
Két buszmegálló, egy éjszaka, egy nyaralás… És egy fájó utolsó mondat: Visszamegyek a páromhoz. Egy körvonalait vesztõ autó, egy fecni, amin rajta van a telefonszám. Kidobjuk? Megtartsuk? Pedig tulajdonképpen magunk is tudjuk, az autóval az érzelmek is elrobogtak.
– Én nem tudtam – mondja Dóra. – Ez volt az elsõ munkahelyem. Az elsõ munkahelyi bulim. És elutazott az egész üzletág az ország másik végébe. Egy hatalmas panzió összes szobáját kibéreltük, este szaunáztunk, fürödtünk, éjszaka szórakoztunk. No és flörtöltünk. Voltak, akik csak meghitten beszélgettek, mások táncoltak, én meg egyenesen a munkatársam ágyában kötöttem ki. Milyen buta voltam… De valahogy azt hittem, ez is olyan lesz, mint a kollégiumban. Hogy majd együtt járunk, szerelmeskedünk, aztán eldöntjük, hogy legyen-e folytatása. Pedig õ már aznap este eldöntötte, hogy vége lesz. Õ flörtölt. Én nem.

T, mint titok
Megesett, jó volt, és talán az is jó, hogy most elválunk. De nem mondom el. Õrzöm magamban. Még ha nem is százfokos szenvedély, még ha nem is haltam bele, még ha nem is hagytam mély nyomot benned, megõrzöm. Ez lesz az én titkom. Olyan volt az egész, mint egy szál virág. Fleur. Reggelre talán már illata sincs.

Vályi-Nagy Erika